Kifelé egyre szűkül, befelé tágul a világ, ha jól figyelsz, és csendben vagy egy kicsit, észrevehetsz olyan lélekrezdüléseket, amiket előtte soha, elhalkult a város, de a zord falaktól körbezárva, a feszítő monotóniában, a reggeli kávé és az esti zuhanás között a falevelek csengése és a szíved dobbanása valahogy felhangosodott, és te próbálhatod...
Ott van az otthon, abban a kis lakásban a pályaudvar mellett, ahova behallatszott a hangosbemondó, ahol ismerek minden kis hibát, tudom a trükköt, amivel az ajtó nyílik, ismerem az éjjeli neszeket, a fákat a belső kertben, mert láttam már minden ruhájukat, a vonyító kutyát a szomszéd házban, a napcsík pályáját a falon, a meleg fényű ablakokat a...
Milyen hosszú az út az első vérzéstől az itt és mostig, ahol már lehet szeretni a szarkalábakat, már bele tudok mosolyogni a tükörbe, tudom hordozni, néha még szeretni is a női sorsom, pedig mennyi fájdalom, mennyi szégyen, mennyi hiány, kegyetlen kilók és éles fények, és ki nem mondott nemek, csontig hatoló stigmák, illetéktelen tekintetek,...
