hazatalálni 

Hazatalálni a reggeli félálmos kávéba, és abba is, amikor a váróban, izzadt tenyérrel, és oda is, a színpadra is, amikor mindenki néz. a lélek hazatér, gyógyulni akar, a csontok és a porcok keresik a helyüket a húsban, a szilánkok a pohárban állnak össze, a napfoltok mozaikká rendeződnek, a kezedben pihegni, nem szökdösni ki a pillanatból, nem örökké a jövőre sóvárogni, a bőrben maradni, abban, amibe nem férek bele, benne a fájdalom és az öröm csendmagjában ahol épp meghúzom magam, a csukott szemhéj sötétjében, a gyomorremegésben. innen bármerre léphetek, mindig ide találok vissza, remeg a térdem, nincs út a lábam alatt, lebegek, szédülök de vezetnek, minden itt kezdődik és itt ér véget, belül, itt a rétegek és a zsigerek legmélyén, ide, pont ide kell beletalálni, mindig, ide, haza.