Élet

Kifelé egyre szűkül, befelé tágul a világ, ha jól figyelsz, és csendben vagy egy kicsit, észrevehetsz olyan lélekrezdüléseket, amiket előtte soha, elhalkult a város, de a zord falaktól körbezárva, a feszítő monotóniában, a reggeli kávé és az esti zuhanás között a falevelek csengése és a szíved dobbanása valahogy felhangosodott, és te próbálhatod elnyomni, világi zajokkal, habkönnyű élvezetekkel, gondterhelt napokkal elfedni, de az a szívszédült hang, az a valaki odabenn egyre hangosabban dübörög: ki vagy te, miért vagy itt, hova tartozol, mitől félsz, mit remélsz itt a Földön, te gyarló, esendő ember? Az elmúlás szele közel jött, a kórházak hideg jajgatását már a szomszédból hallod, és törsz, alakulsz, formálódsz te is. Életben vagy. Túlélő vagy. Mit kezdesz most ezzel az ajándékkal? Tadam, tadam, tadam...